ZENE

BORÍTÓ

MEGSZÓLALÁS

TELJES PONTSZÁM 90

Nem egyszer felvetődtek bennem a kérdések retro rock vagy metal lemezeket hallva, hogy valóban retrospektív-e a megközelítés, hogy hová vezet az út tovább, hogy egy következő albumra van-e még elég inspiráció, elég kraft.

Képzelj el egy olyan heavy metal csapatot, ami akár a 70-es, 80-as évek fordulóján is működhetett volna, bár a kor muzsikájának meglehetősen különös színfoltjaként, mert zenei eszköztáruk sokkal bővebb, mint amit akkoriban mutattak a bandák, akár azok a bandák is, amelyeknek munkái gyakorlatilag a műfaj új sztenderdjeit állították fel. A svéd Black Trip zenéjében egyszerre van jelen a garázsrock, a punkrock, a pszichedélia, a hard rock, a heavy metal, nyomokban blues és progrock. Olyan előadók, mint a The Clash, a Misfits, a Ramones, a The Who, a Blue Oyster Cult, a Rush, a Y&T, a Purple, a Budgie, a Saxon, a Priest vagy a Maiden, mindannyian legalább harmincöt év mélységéből.

A Shadowline nagyszerű derivatívuma ezeknek, de szerzői azt akarták, hogy több legyen ennyinél. Nem akarták, hogy egy retro heavy lemez legyen, egy a sorban. Adja a kor zenéjének hangulatát, a borító is ezt támasztja alá, és ha lesz klip az is ezt fogja, de benne van a ma is, itt szó sincs szándékos alulproduceltségről például, ami a retro mozgalomban alap.

Annyira megtetszett a lemez, hogy a korábbiba is belefüleltem. A Goin’ Under is egy jól összerakott anyag volt: szinte hiteles brit metal veretes angolsággal, határozott ráúszásokkal, de nem kópia jelleggel, hagyományok szerint, de nem könnyes szemű múltbarévedéssel. Mégsem lépte meg a kategóriája szintjét.

A második lemezt hallva az az érzésem, hogy a csapat felismerte a prototípus hibáit és tudta merre van az előre. Tehát létezik a tovább vezető út. Azoknak, akik nem ragaszkodnak körmük szakadtáig a dogmákhoz. A Shadowline egy olyan heavy metal lemez, ami vastag NWOBHM hatásokkal bír, amelyekhez a muzsikusok tisztelettel nyúltak, huszadik századi játéktechnikát alkalmazva, de a megújítás, az újat alkotás szándékával. Hallatszik rajta, hogy van még ott, ahonnan ez jött, lesz folytatás. Nincs „megnézheted, de nem érintheted meg” érzés, mint a múzeumban.

Ettől persze ez még nem tiniknek szóló zene. Kivéve persze azokat, akik szívesen hallgatják apu vagy nagypapi különös régi lemezeit. Nekik működni fog a varázslat.

Black Trip – Shadowline
Steamhammer/SPV 2015
1. Die with Me 04:12
2. Danger 04:56
3. Shadowline 03:57
4. Berlin Model 32 04:09
5. Over the Worldly Walls 03:52
6. Clockworks 03:54
7. Rooms 00:46
8. Subvisual Sleep 03:04
9. Sceneries 03:28
10. The Storm 05:23
11. Coming Home 03:30
blacktrip.se | facebook.com/Black-Trip

Minden kérdésre van válasz! Akkor is, ha nem kérdés.


*