ZENE

BORÍTÓ

MEGSZÓLALÁS

TELJES PONTSZÁM 77

Az már régóta egészen világos, hogy az Angra, Almah, Shaman – és ha elég nagyvonalú vagyok, márpedig miért ne lennék, akkor a Hibria és Hangar – árnyékában tengődő brazil második és harmadik vonalra éppúgy érdemes legalább egy fél szemmel odafigyelni, mint a zászlóvívő főbandákra, hiszen a tapasztalat bőven azt mutatja, hogy a progos ízekkel kiglancolt dallamos heavy/power fronton le tud tenni azt asztalra minőségi munkát egy teszem azt tavalyelőtt alakult elsőlemezes csapat ugyanúgy, mint egy a 21. évét taposó, háromlezemes, ám ezidáig az underground áttörést is csak távolról figyelgető alakulat.

Persze mielőtt még a legfontosabb nyilvánvalóságok felett elmennénk, le kell szögeznem; Az ötfős, 1995-ben alakult Mr.Ego egészen bizonyosan nem focizik azonos pályán a fent említett, sok esetben kirobbanóan virtuóz hangszerkezelőkből álló csapatokkal, de kétségkívül egy jól megkomponált, ügyes, adott korlátokon belül hatékonyan lavírozó anyaggal álltak elő így harmadik nekifutásra. De ez talán nem is a Sao Paolo-i csapat hibája, hiszen olyannyira magasan van a sztenderd, hogy azt még sok tősgyökeres európai prog/power csapat sem tudta megugrani kurrens anyagával. Na és akkor végtére milyen is a Se7en-en hallható zene? Klasszikus gitárszólókkal megtámogatott, a középtempós bólogatásokat és a tempósabb szaggatásokat sem megvető, igen-igen harapósra sikeredett heavy/power metal, amelyben egészen markáns és domináns szerepet vállal a szintetizátor, megadva a zenének azt a bizonyos progresszív ízt, ráadásul Igor Nogueira nemritkán egészen epikus szólókba bonyolódik, kimondottan élvezet hallgatni a játékát. Kapunk a lemezen egy nagynevű beugróst is Mike LePond basszusgitáros személyében, akit ugye sok egyéb zenekara mellett főleg a Symphony X-ből ismerhetünk, ő ezúttal a Deceived-ba segített be inkább csak jelzésértékűen, emelve úgymond az est fényét. Ennek okán nem is lehet meglepő, hogy a Symphony X sokkal inkább hatott a csapat zenéjére, mint akár az ismertebb “földi” pályatársaké, vagy akár az europower mezőnyé.

Az énekes srác André Ferrari ténykedése – a járatosabbaknak ő ismerős lehet az Eyes of Shiva nagyjából egy dekáddal ezelőtti két nagylemezéről – leginkább Jorn Lande-éra és Russel Allen-ére emlékeztet, bár közel sincs akkora hangterjedelme, és a dallamérzék terén sem kérdés hogy ki vehetne leckéket kitől, mondom ezt annak ellenére, hogy mi magyarok mindkét kezünket összetennénk, ha hazai zenekarainkban ez az énekhang lenne a nagy átlag, még azzal együtt is, hogy André Ferrari hangján érződik, hogy időnként átcsap erőlködős kajabálásba – magyarán nem egy túlképzett hang az övé, viszont elég erős és markáns.

Tulajdonképpen nem lenne valós azt mondani, hogy a Se7en egy minden igényt kielégítő album, én inkább szimplán ‘ügyes’ az jelzővel élnék a Mr.Ego kapcsán, bár bevallom őszintén a Broken Walls – 1917 –  Deceived hármas egészen magával ragadott, jó kis erőteljes szerzemények, még a dallamok is jóval inkább ragadnak, mint a lemez későbbi szakaszában, ahol már sokkal inkább eluralkodtak a lassú tempójú billentyűs etűdök, meg az epikus, lírai hangvételű szerzemények, ami érezhetően nem kimondottan testhez álló műfaja a magát a Helloween egy 1994-es szerzeményéről elnevező csapatnak, annál inkább a gyors csapatások és a középtempó fölötti döngölések.

Mr.Ego – Se7en
MS Metal 2015

01. 16.2
02. Fall On Our Knees
03. Broken Walls
04. 1917
05. Deceived
06. For The Last Time
07. Injustice
08. Black Gold
09. End Of Times
10. Tears Of An Angel
11. Silence Of The Lambs, Pt. 1. Future Of Illusions
12. Silence Of The Lambs, Pt. 2. Chain Of Events
13. Silence Of The Lambs, Pt. 3. 7063rm
Mrego.com | facebook.com/Mr.Ego

Minden kérdésre van válasz! Akkor is, ha nem kérdés.


*